Három hónapos korában, eléggé lesoványodva került hozzám ez a tengerimalac, akiről csak később derült ki, hogy vemhes. Szokatlanul bátor volt már a megérkezésekor is, Mutu és Örvös hamar befogadta őt. Életvidám, és gyors, szereti a búvóhelyeket. Az a cipősdoboz a kedvence, amely már félig meg volt rágva, amikor ő idekerült. Mostanra ebből a dobozból szinte nem maradt semmi, kíméletlenül tönkretette.


Zsömiről tudni kell, hogy még Örvösnél is rosszabb, egy igazi vérbeli tengerimalac, aki nem kímél sem anyagot, sem papírt, és bár nem látszik rajta, az élelmét is pillanatok alatt elpusztítja. Étvágya félér Örvösével, pedig öt év a korkülönbség, és hasonlóképpen jelez, mint Mutu, csak ő bele is rág a rácsba. Nem nyugszik, amíg ennivalóhoz nem jut, szinte sztrájkol és követeli a kaját.


Jellegzetessége a biciklipumpára emlékeztető hang, melyet tengerimalacnál még soha nem tapasztaltam. Van, amikor rendesen tud sípolni, de azt vettem észre, hogy amikor nagyon izgatott, egyszerűen nem jön ki rajta más, csak ez a furcsa szuszogás.
Nem veti meg a takarót sem, imád alábújni, és onnan figyeli tovább az eseményeket. El is neveztük jedimalacnak, mert pontosan úgy néz ki, mint a Csillagok Háborújában a fénykarddal hadonászó, csiklyás alakok. (Lehet hogy titokban ő képviseli a sötét oldalt, mint Darth Zsömle?) :-D



Amikor a vemhességi időszaknak vége lett, két szép babamalacot hozott a világra, egy fiút, és egy lányt. A picik egészségesek, de az egyiknek veleszületett betegsége van.