A legokosabb és legidősebb tengerimalac a csapatban, amolyan vezérnőstény, aki fegyelmezi a többi malacot, őt viszont senki sem utasíthatja. Mutu ember közeli malac, ami azt jelenti, hogy az emberek társaságában érzi a legjobban magát, ettől függetlenül elvan a többi malaccal is.

Két hónapos korában került hozzám, ő az első malacom, és ő volt a legfélősebb az összes többi közül. Nagyon sok idő kellett hozzá, hogy megszokja az embereket. Amikor összekerült Örvössel, kicsit már bátrabb lett, és azóta sokkal könnyebben barátkozik akár ember, akár tenegrimalac az illető.
Mutu hihetetlenül jó időérzékkel rendelkezik. 16 órakor van az etetés, és ő pontosan tudja, mikor kell előjönni, és figyelmeztetni engem. A helyzettől függően vagy a terrárium szélét rágja, vagy a rácson támaszkodik, és türelmesen vár.

Mutu kedvenc étele nem igazán volt, mert kezdetben szinte minden zöldséget és gyümölcsöt megevett, amit kapott, előszeretettel ette a magvakat és a szénát is. Öreg korára viszont már csak a salátáért, és az uborkáért volt oda. Ez részben a betegségeinek is köszönhető, részben pedig annak, hogy bizony sajnos ő is megöregedett.

Legutóbbi betegségébe majdnem bele is halt, öregkorban még hamarabb legyengül a szervezet, de hálistennek sikerült meggyógyítanom. Nem használtak az orvosi injekciós tűk, sem a gyógyszerek, egyedül csak a törődés és a szeretet, amit tőlem kapott.
Az állatorvos májbetegségre tippelt, de nem volt benne biztos, ezért úgy döntöttem, hogy nem viszem őt vissza többet, hogy megszurkálják. Nem volt hajlandó se enni, se inni, úgy kellett pipettával beleerőltetnem a pépes tápot. Egy nap aztán magától elkezdte enni a szilárdat, és szépen fokozatosan felépült. Nem tudott visszahízni eredeti súlyára, és már a szőre sem olyan fényes, mint régen, de túlélte, és ez a lényeg!
Mutu leggyakoribb elfoglaltsága mindig is a pihenés volt. Régen sokat bújt be a takaró alá, mostanában azonban inkább csak rádől kedvenc férőhelyére, és élvezi a kályha melegét.


Mutu hallgat a nevére, valamint hamar megtanulta azt is, hogyan kell fejönni az ember kezére. Diszkréten jelez, ha ki szeretne jönni a terráriumból, és akkor is, ha vissza akar menni. Ez utóbbit finom bökdöséssel adja mindig a tudtomra.

Rendkívül szelíd malac, még soha nem harapott meg. Sajnos a vége felé már sok betegeskedéssel, de messze túl az átlagéletkoron távozott el. 8 éves volt...