Zsömi malac leány utóda, aki sajnos veleszületett betegséggel jött a világra. A jobb mellső lábát természetellenesen tartja, viszont furcsa, de tudja használni.
A megszületés után és már pár napos korában látni lehetett, hogy mennyire álmatag és lassan mozgó, ám amikor elérte 2 hetes korát, kiderült, hogy sokkal mozgékonyabb, mint testvére. Kicsit nyugtalan, ha kiszedem, nem bír megmaradni egy helyben, viszont kint, a szabad terükön ő is megtalálja a takarót, és boldogan bugyolálja be magát.

Mivel örökmozgó, a beteg "keze" ellenére hajlamos a legképtelenebb helyekre felmászni, malacbabák számára elérhetetlen magaslatokat is megtalálni.

Minden malaccal jól kijön, bár az anyja, Zsömi mostanában rákoppint a fejére, ellenben Örvössel sok mindent együtt csinál, Mutut pedig egyenesen a pótanyjának tekinti. Ha teheti, odabújik mellé, mert szereti őt, és jól érzi magát az ő társaságában.


Gombinak nem erénye a türelem, nehezen lehet lefotózni, kevés róla a jó kép, talán mert Örvöshöz hasonlóan az ő szemét is bántja a fény.

Gombi már 5 hetes korára igazi amazonná vált! Ember nincs a földön, aki meg tudná gátolni bármiben is. Szabadon jár-kel az elkerített rész, és Mutu terráriuma között, mert ezt az egy útvonalat ismeri. Kirágja magát bárhonnan, nem állhat az útjában semmi, bár a legújabb vastag kartonfal már némi problémát okoz neki.